Szolgalatunk Szervezetunk Az on szerepe

Wycliffe Hírek - 2005. tavasz

Parázs a hamu alatt Kelet-Európában


 

Sokat hallani mostanában a missziológia tudományával foglalkozó keresztyénektől, hogy a keresztyénség súlypontja Európából és Észak-Amerikából áthelyeződött Ázsiába és Afrikába, s ez a tendencia a következő évtizedekben még erőteljesebb lesz. Mi is tapasztalhatjuk a magunk környezetében, hogy a szekularizált és elkényelmesedett Európában egyre kevesebb embert érdekel az evangélium üzenete és az Istenbe vetett hit, pedig a mai időkben a legtöbb országban üldöztetést sem kell szenvednünk a hitünkért. E közönnyel szöges ellentétben áll az a tény, hogy a jó hír futótűzként terjed olyan országokban, ahol az viszonylag rövid ideje van jelen, és ahol nem mindig veszélytelen Krisztus követőjének lenni. Európa sok tekintetben lemarad ezen országok mögött, leginkább csak hajdani fénykorából él, és maga is missziós területté vált.

A valódi helyzet természetesen sokkal árnyaltabb ennél, hiszen időnként Európában is lehet hallani ébredésről. A sok lehangoló fejlemény ellenére történik egy-két olyan esemény régiónkban, ami arra enged következtetni, hogy izzik még parázs a hamu alatt, és az itteni nemzetek valójában nem „fordítottak teljesen hátat” Istennek, még ha a látszatból erre is lehetne következtetnikelet-európa.

Isten megújuló kegyelmének a bizonyítéka, hogy hosszú évtizedek után a magyar keresztyének is újra bekapcsolódnak a külmisszió nagyszerű szolgálatába. Nekünk, Wycliffe-munkatársaknak külön öröm, hogy egyre többen választják szervezetünkön keresztül a munkálkodást Isten országáért. Szolgálatunkról egyébként a kedves olvasók gyakorta kapnak értesítést, hiszen a Wycliffe Hírek azzal a céllal jött létre, hogy rendszeresen beszámoljunk a magyar tagok munkájáról.

A Wycliffe Hírek mostani számát szeretnénk felhasználni arra, hogy rövid kitekintést adjunk a közvetlen határainkon túli történésekről. Szomszédaink is többé-kevésbé hasonló történelmi, kulturális háttérrel rendelkeznek, mint Magyarország. Örüljünk együtt az ő örömüknek és lássuk, hogy Isten milyen csodálatosan működik a szomszédos keresztyének között is, akik talán időnként a miénknél nehezebb anyagi helyzetben vannak. Az alábbi szöveg megírásához nagy segítséget nyújtott Wolfgang Binder, a Kelet- és Közép-Európai Wycliffe igazgatójának cikke, aki munkájából adódóan kiválóan ismeri régiónkat, hiszen évente több alkalommal is megfordul ezekben az országokban.

Ma már nemcsak az ún. nyugati világ kiváltsága, hogy az evangéliumot elvigye a világ minden tájára, még ha régen ez így is volt, hanem az egész Világegyház feladata lett az evangélium terjedésének elősegítése szerte a világon. Napjainkban egyházak, gyülekezetek a világ minden országából küldenek ki misszionáriusokat erre a feladatra, s ez alól Kelet-Európa sem kivétel.

Jurek, a fordító és a helybeli lelkész

A képen látható a lengyel igazgató, Jurek (középen),
a fő fordító és a mali gyülekezet lelkipásztora.

Régiónkban először Lengyelország és Magyarország küldött ki Wycliffe misszionáriusokat. A lengyel Wycliffe már több mint tíz éve működik Jurek Marcol igazgató vezetésével, tagjaik pedig számos országban dolgoznak.

A lengyel keresztyének néhány hónappal ezelőtt ünnepelhették meg, hogy elkészült az első Újszövetségi fordítás egy lengyel Wycliffe-tag közreműködésével. A fordítás a Tamasheq nyelvre készült el, amit Maliban kb. 500 ezer ember beszél. Gosia, a lengyel nyelvű fordító férjével, aki ebből a népcsoportból származik, része volt a fordítói csapatnak, s közel tíz évig dolgoztak az Újszövetség fordításán és kiadásán.

A Cseh Köztársaságban is lendületet kapott a munka az utóbbi időben. Az első cseh Wycliffe-tag házaspár 2004 júliusában érkezett meg szolgálati helyére, Indonéziába. Egy másik fiatal hölgy most fejezte be nyelvészeti tanulmányait és hamarosan Kelet-Afrikába indul, és még egy házaspár éppen a szervezetbe való jelentkezés folyamatában van, és talán már jövőre meg tudja kezdeni nyelvészeti tanulmányait.

Szlovákiában is nagy remények fűződnek a Wycliffe munkához. A szervezet bejegyzése megtörtént a szlovák törvények szerint, az elnökség működőképes. Az elmúlt évben egy nagyon tehetséges fiatal lelkészt neveztek ki Jaroslav Tomasovky személyében a szervezet vezetésére. (Jaroslav szülei egyébként Nyíregyházáról költöztek Szlovákiába a negyvenes évek végén.) Szeretnék, ha már ebben az évben megtörténne az első Wycliffe misszionárius-házaspár tagfelvétele. Annak ellenére, hogy az ún. evangéliumi hívők száma meglehetősen kevés mind a Cseh Köztársaságban mind Szlovákiában, várjuk, hogy minél több bibliafordító kerüljön ki ezekből az országokból is.

Ukrajnában más a helyzet. Az evangéliumi hívők száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt 15 évben, az egyik felekezet gyülekezeteinek száma megháromszorozódott ez idő alatt. Sok száz diák tanul különböző bibliaiskolákban és keresztyén egyetemeken. Az ukrán gyülekezetek már több száz misszionáriust küldtek ki, főleg a volt Szovjetunió utódállamaiba. Mindezidáig azonban a bibliafordítás nem szerepelt az ukrán misszionáriusok tevékenysége között, amin a fiatal ukrán igazgató, Ivan Kunderenko próbál változtatni. Ha az ukrán egyházakban, gyülekezetekben valóban fontossá válna a bibliafordítás munkája, akkor ez a nép nagymértékben hozzá tudna járulni ahhoz, hogy Isten Igéje minden nyelven hangozzék.

Románia egy másik potenciális „alvó oroszlán” abból a szempontból, hogy misszionáriusokat küldjön a világ minden sarkába. Az Operation World című könyv, ami imakéréseket és statisztikákat tartalmaz a világ minden országával kapcsolatban, megemlíti, hogy Romániában több evangéliumi keresztyén van, mint a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon együttvéve! Igaz, hogy a Wycliffe hivatalos működésének körülményei még nincsenek teljesen megteremtve, ennek ellenére az első Wycliffe-házaspár már idén januárban elindult Ghánába. Egy másik román Wycliffe-tag befejezte nyelvészeti tanulmányait, és a tervek szerint a nyáron Indonéziába indul.

Néhányan azt gondolják, hogy a fenti országok még mindig az ún. hagyományos missziós mezőhöz tartoznak, ezért nem is küldhetnének ki misszionáriusokat. Az állítás első része igaz abban az értelemben, hogy nincs egyetlen olyan ország sem a világon, amely ne lenne valamiféle értelemben missziós mező. A megállapítás második része azonban téves. Nem várhatunk addig az evangélium „külföldön” való terjesztésével, amíg úgy ítéljük meg, hogy „otthon” már mindent elvégeztünk, hiszen Isten szerint prioritást élvez az, hogy minden nép hallja az evangéliumot. Köszönjük meg neki inkább kegyelmét, hogy méltónak talált bennünket arra, hogy az Ő követei lehetünk Kelet-Európából olyan népek és kultúrák között, amelyek még nem ismerik az Ő szeretetét.

Írta és fordította: Kovács Attila
Wolfgang Binder cikke felhasználásával

 

Vissza a Hírlevelünk főoldalára...

 

 

 

(c) Wycliffe Global Alliance és Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete. Non-profit szervezet. Minden jog fenntartva.