Szolgalatunk Szervezetunk Az on szerepe
 

A Bibliafordítás ügye akkor halad előre, ha imádkozunk.

A Wycliffe Bibliafordítók kéthetente megjelenő elektronikus kiadványa

2017. január

Sorozatunk harmadik része*

Imádkozzunk a külmisszióban szolgálókért!

„…mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma…” (Mt. 6:11)

Valamire megtanított bennünket az a húsz év, amit a missziós szervezet vezetésében eltölthettünk: emberileg nézve mindig híjával vagyunk az időnek, az emberi erőforrásnak és az anyagiaknak. Pedig ezek mind szükségesek ahhoz, hogy megvalósíthassuk mindazt, ami a meggyőződésünk szerint a mi dolgunk. A misszionáriusok személyesen lehet, hogy rendelkeznek mindazzal, amire szükségük van feladataik elvégzéséhez, de a missziós szervezetek ezen a téren mindenhol küzdenek. Ez annyit jelent, hogy missziót vezető személyként folyamatosan ebben a körforgásban találjuk magunkat: imádkozunk Isten gondviseléséért, illetve azért, hogy elvégezhessük teendőinket, miközben Isten nem feltétlen úgy, és olyan mértékben válaszol, ahogy mi arra számítunk, vagy szükségesnek látnánk. Állandóan újra kell „élesítenünk” a látásunkat, kihagynunk programokat, három ember munkáját két emberrel elvégeztetnünk, és mindeközben imádkoznunk kell Isten gondviseléséért. Vannak, akik ezt nagyon leegyszerűsítik: „Ha Isten munkáját Isten „játékszabályai” szerint végezzük, akkor soha sem lesz gondunk annak a megvalósításával.” Nem szeretnénk ennek a kijelentésnek túlságosan sok időt szentelni, de egy biztos, még ha a megfelelő indítékkal tesszük is a helyénvaló dolgokat, ez sem jelenti azt, hogy rendelkezni is fogunk minden ehhez szükséges forrással. Mint ahogyan a pénzügyi források hiánya sem jelenti azt, hogy valami gond lenne. Ennél valamivel összetettebben kell erről gondolkodnunk. Isten azonban mindig gondunkat viseli, betölti a szükségleteinket, még ha nem is mindig teljesíti a vágyainkat. A misszionáriusok és missziós szervezetek olykor „túlteljesítenek”, és az ambíciójukat „nyesegetni” kell. Istennek olykor nagyon fontos leckét kell megtanítania velünk, amikor azt látjuk, hogy az Úr mennyi mindent el tud végezni még akkor is, amikor mi, az általunk szükségesnek vélt források szűkében vagyunk. Ilyen ínséges időkben Isten sokkal nagyobb leckéket tud adni, mint olyankor, amikor dúskálunk.

 

Mi is tehát az a „mindennapi kenyér”, amiért imádkoznunk kell a misszionáriusainkkal kapcsolatban?

Szükséges dolgok: Ez az illetőtől és a helyzetétől függ, de a misszionáriusok hírleveleiben erre általában számtalan példát találunk (egészség, biztonságos utazás, megfelelő helyi munkatársak…).

Anyagiak: Nehezen beszélünk az életnek erről az oldaláról, viszont a misszionáriusoknak szükségük van önkéntes adományokra a megélhetésükhöz és munkájuk elvégzéséhez. Imádkozzunk, hogy ezt meg is kapják, és ha tehetjük, mi is járuljunk hozzá ily módon is a munkájukhoz, szolgálatukhoz!

Emberek: Jézus azt mondta, hogy az aratni való sok, de a munkás kevés. Jézus kora óta ez nem sokat változott, így imádkozzunk azért, hogy legyenek olyan elhívott emberek, akik hajlandóak kivenni a részüket ebből a munkából!

Bölcsesség: Tudjuk, hogyan végezzük a munkát Isten országáért akkor is, amikor a források szűkösek!

 


* Forrás: Eddie Arthur: Praying for Missionaries (Imádkozzunk a misszionáriusainkért)


Vissza az ImaMorzsák oldalára...

 

.
 

 

(c) Wycliffe Global Alliance és Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete. Non-profit szervezet. Minden jog fenntartva.