Két hetente megjelenő ima összefoglaló
2018. május (#1)
Májustól egy új sorozatot indítunk útjára, melyben az elnökségi tagjaink – a leköszönők és az újonnan érkezettek is – elmondják, mit jelent nekik az imádság.
Álljon itt most az első rész ebből a sorozatból, melyet Molnár Sándor, a Külső-Kelenföldi Református Gyülekezet lelkipásztora írt, aki a kezdetektől a Wycliffe Bibliafordítók elnökségében szolgált, közel egy évtizeden át pedig szervezetünk elnöke is volt. Sándor május elején mondott le tisztségéről. Ezúton is köszönjük neki az áldásos szolgálatát, melyet közöttünk végzett.
Mit jelent számomra az imádság?
A Prédikátor könyve jól ismert 3. részében a Prédikátor elmondja: az élet nem valami egyenes, kiszámítható út, amelyet a bölcsőtől a koporsóig eltelő évek köveznek ki. Elmondja, hogy érdemesebb úgy gondolkodni az élet felől, hogy az korszakokban, életszakaszokban telik. Az ember életében eljön egy korszak, egy bizonyos időszak, amelyben eltöltünk hosszabb-rövidebb időt, aztán tovább lépünk az életünknek egy másik korszakába. S elmondja itt a Prédikátor azt is, hogy minden ilyen korszaknak vannak jellemzői. Valamiről szólnak ezek a korszakok az életünkben; mint az építés, és a rombolás, az ölelés, és az öleléstől való tartózkodás, a gyász és a nevetés, megőrzés, eldobás. Egyik korszakba belépünk tehát, egy bizonyos időt eltöltünk abban a korszakban, és aztán továbblépünk egy másik korszakba. Egy valamiről azonban azt olvastuk, hogy legyen jelen az életünkben szüntelenül, azaz, jellemezze az életünk minden korszakát – ez pedig nem más, mint az imádság. Pál ezt írja Thesszalonikába: „Szüntelenül imádkozzatok…” (1Thessz 5,17). Ezt, hogy szüntelenül, én úgy élem meg, hogy az imádság számomra attitűd – azaz, életforma. Törekvés, hogy mindig olyan kapcsolatban legyek az én Urammal, hogy megszólíthassam, és hogy ő megszólíthasson engem. Ezzel együtt az imádságot úgy élem meg, mint Isten által a számomra adott kegyelmi eszközt, ami által jelenlétében élhetek, minden mozdulását tekintve a napi létemnek. Mint kegyelmi eszköz, az imádság a maga „eszköz” voltában, dicsőítésben és hálaadásban, bűnvallásban és kérésben testesül meg a mindennapjaimban. Olykor adott helyen, minőségi időt eltöltve imádságban Isten előtt, olykor random; elé viszem dicsőítésemet, hálaadásomat, amelyek feltöltik a hitemet erővel, bizalommal. Elé viszem bűneimet, hogy egyre inkább kiábrázolódjék bennem a Krisztus, és elősorolva kéréseimet gyermeki bizalommal, tudva, hogy Uram dicsőségére lesz mindenkor, ha meghallgat engem. Így élek én az imádság drága lehetőségével, és így kucorodom bele Atyám ölébe valahányszor, amikor kinyitom a számat, szívemet előtte. Wenthworth Pike írja az imádságról egyik könyvében:
„Az imádság a…
legcsodálatosabb kiváltság
legszentebb szolgálat
legértékesebb jog
legegyszerűbb cselekedet
leghatalmasabb fegyver
legtitokzatosabb áldás
…amit Isten az Ő gyermekeinek adott!
(Wenthworth Pike: Principle of Effective Prayer Action International Ministries, Manila, Philippines)
- Imádkozzunk személyes vezetettségért Sándor életében, látásért és bátorságért annak a megvalósításához, valamint a gyülekezetükben a templomépület teljes felújításáért, új gyülekezeti házért.
- Tovább adjunk hálát Sándorral együtt a bibliafordítás mozgalmában eltöltött évek lehetőségéért, áldásáért, szép eredményeiért, újabb és újabb munkatársaiért!
- Kérjük az Úr vezetését és erejét Sándor számára a továbbiakban is, mikor más szolgálati területeken bíz rá több feladatot és terhet az Atya!
- Imádkozzunk a Wycliffe Magyarország szervezetének tovább épüléséért, a megválasztott új elnökségért, az új elnök és más tisztségviselők személyéért, a döntésekben Isten vezetéséért!
