Két hetente megjelenő ima összefoglaló

2018. január (#1)

Az Úr imádsága

János 17 – A stratégiai imádság bemutatása *

A Szentírás arra tanít bennünket, hogy imádkozzunk a személyes szükségleteinkért – a „mindennapi kenyerünkért” (Máté 6:11), bölcsességért (Jakab 1:5) fizikai gyógyulásért (Jakab 5:4), és minden másért is (Filippi 4:6). Imádságban fejezzük ki a hitünket, és az Istentől való függésünket. Ő a Mennyei Atya, és képes betölteni a szükségleteinket „az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:19). Isten az imádságokra a saját szuverén akarata és időzítése szerint válaszol. Az a hatalom és erő pedig, amit szabadjára enged imáink hatására, nem csupán a szükségleteinket tölti be, hanem növeli a hitünket, és arra sarkall bennünket, hogy még elkötelezettebben imádkozzunk.

Az imádság azonban több, mint csupán személyes szükségleteink „továbbítása” Isten felé. Kifejezhet hálát és dicsőítést is, ahogy azt például a Zsoltárok könyvében gyakran láthatjuk. Ezen túl közbenjáró imádságot is mondhatunk másokért – a Dániel 9 kiváló példa erre nézve.

Mindezek mellett azonban a stratégiai imádságot is gyakorolnunk kell. Ez annyit jelent, hogy Isten misszióját szem előtt tartva imádkozunk: „…jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…” (Máté 6:10). A stratégiai imádság Isten fontossági sorrendjét követi: akaratát, útjait, misszióját – Istentől indul ki és nála is végződik. A stratégiai imádság során Isten szívét és vezetését keressük mindabban, amit teszünk. Tanulmányozzuk Isten igéjét, és követjük a Lelkének a vezetését; éppen ezért a stratégiai imádság segít nekünk abban, hogy a saját akaratunkat az övéhez igazítsuk.

A János 17 – a Máté 6:9-13 helyett – az Úr imádsága. (Ez utóbbit talán új névvel kellene illetnünk: „a tanítványok imája”). Ezt az imádságot Jézus „főpapi” imájának is nevezik, ahogyan közbenjár a követőiért az Atya előtt. A János 17 azonban kiváló példa a stratégiai imádságra nézve is. Olyan példa, amelynek át kell járnia és jellemeznie azoknak imádságát, akik elszántan részt szeretnének venni Isten missziójában.

Jézus stratégiai imádságának négy aspektusa van, melyet négy imalevélben közlünk majd. Álljon itt most az első:

1. ISTEN DICSŐSÉGE

A stratégiai imádságban lényeges, hogy a Szentháromság Istennek adjunk dicsőséget.

Jézus így imádkozott:

„…dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged…” (János 17:1)

„…te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett”(János 17:5)

„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál…, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt” (János 17:24).

Az imádság végcélja: Isten dicsősége.

Imádkozhatunk, példának okáért, a Ghánában szolgáló fordítói csapatért és konzulensekért, akik egy háromnyelvű Újszövetség fordításán dolgoznak. Az imádságunk ugyanakkor nem csupán ennyiből áll. Azért is imádkoznunk kell, hogy a közöttük lévő egység Istennek dicsőséget szerezzen, valamint az ezt a nyelvet beszélő emberek, a lefordított Igén keresztül, Isten dicsőségének hatékony hordozóivá váljanak.

A stratégiai imádságban folyamatosan az lebeg a szemünk előtt, hogy Isten dicsősége ragyogja be minden imatémánkat, és váljon láthatóvá azokon keresztül. Jézus azt mondta: „…amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban…” (János 14:13).

• Adjunk hálát, hogy Isten közölni szeretné velünk dicsőségét. Váljunk ennek készséges fogadóivá!
• Imádkozzunk, hogy minden munkánk és imádságunk ennek a fényében történjen, a szolgálatunkban éppúgy, mint a személyes életünkben.

* Lloyd P. Estrada – a Wycliffe Világszövetség munkatársa. Forrás: www.wycliffe.net