2020. március 30.
A terem megtelt szívélyes hangok zümmögésével. Díszesen öltözött emberek beszélgettek és nevetgéltek az örömteli várakozás légkörében. A mennyezet közepén hatalmas csillár ontotta fényét, még több ragyogást adva a már amúgy is ünnepi hangulathoz. A vendégek sorban álltak a büfénél, miközben érzékeiket csiklandozta a rizs, a hús, a grillezett hal és a gombóc ízletes aromája. A hangszórókból vidám zene szólt a népszerű hagyományos táncokhoz. Minden úgy nézett ki, mint bármelyik közel-keleti esküvőn. A vőlegényt és a menyasszonyt azonban sehol sem lehetett látni; a figyelem középpontjában ugyanis nem egy fiatal pár állt, hanem furcsamód sok doboznyi könyv a sarokban.
A vendégek aznap nem esküvőre, hanem egy nem mindennapi könyv számára rendezett hatalmas partira gyűltek össze! Az Újszövetség átadását ünnepelték a közel-kelet egyik legjelentősebb nyelvén, amit egy olyan nép beszél, amely sok fájdalmat, üldöztetést és diszkriminációt élt már át. A háborúk szenvedései, a folyamatos költözködés sokszor azzal fenyegetett, hogy a fordítás leáll. A projekt sokkal jobban elhúzódott, mint várták. Voltak idők, amikor a munkát külföldről kellett folytatni, mivel az országba való belépés korlátozva volt.
És mégis… elkészült a munka. Ma itt voltak – mindazok, akik sok éven keresztül dolgoztak ezen a projekten, és együtt ünnepeltek. Közülük jópáran – biztonsági okokból – eddig nem is találkozhattak személyesen; most azonban végre mindnyájan kezet foghattak és megölelhették egymást. A legnagyobb örömöt az jelentette a munkatársaknak, hogy láthatták, ahogy az emberek sorban állnak az Újszövetségért, sokan még annak az árán is, hogy lemaradtak a legjobb falatokról.
Mindenki elcsendesedett, amikor az egyik fordító felállt, hogy beszédet mondjon. Hangja visszhangzott a teremben, ahogy Máté evangéliumából olvasott: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek…” Erőteljes szavak, főleg azok számára, akik megannyi erőszakot és igazságtalanságot viseltek el azért, hogy most itt lehessenek. A jelenlevők közül voltak olyanok, akik eddig még soha nem hallottak egy szót sem a Bibliából. Másoknak már volt lehetőségük arra, hogy beletekintsenek a Szentírás könyveibe, de vágyakoztak még többet megtudni.
Miközben az emberek örömtelien, esküvőt idéző hangulatban ünnepeltek, eszembe jutott egy jövőbeli Menyegző képe. Ennek a másik, még teljesebb ünnepségnek a központjában már nem egy könyv lesz, hanem maga Isten Igéje, aki testté lett és itt élt közöttünk. Sok vendég lesz ott is, akik üldöztetést és diszkriminációt éltek át. Néhányan pedig épp a mostani, közel-keleti „esküvő” miatt vehetnek majd részt a ’Bárány’ Menyegzőjén, hiszen itt találkoztak először Isten szavával, ma kapták a kezükbe először az Újszövetséget.
Szöveg: Silke Sauer SIL Eurázsia
